2017. február 13., hétfő

Hallottam egy lelket sírni.

Ma halottam egy lelket sírni,
Félt, hogy mikor elvész senki nem fog róla írni,
Ő nem tudja, de én megteszem,
Nem érti de megmerem.

Bevallom én is félek,
Hogy indokolatlanul élek,
Hogy feledésbe merülve,
A pokolban elvészek.

Azt mondanám nincs igazam,
De mindenki becéz "Haszontalan",
Bár barátaim vannak,
A szüleim elhagytak.

Nem mondom, hogy nincs igazam,
Barátaim itt vannak
Lelkemmel nem játszanak,
Nem hazudnak, nem csalnak,
S szárnyaim lassan megtisztulnak.

Csak egy apró bemutatkozás


Nos, nem tudom, hogy keveredtél ide, általában az árnyékba húzódok... Bár ez a hangulatomtól függ. 
A blogot randomságoknak hoztam létre, és, hogy tudjak itt is aktívkodni, leírni amit akarok.
Remélem, ha nem is a legnagyobb okosságokat írom le, legalább meg tudlak majd nevettetni.
Eddig annyi infót tudok írni, amint lesz kedvem valami hasznosat is legépelek.