Ma halottam egy lelket sírni,
Félt, hogy mikor elvész senki nem fog róla írni,
Ő nem tudja, de én megteszem,
Nem érti de megmerem.
Bevallom én is félek,
Hogy indokolatlanul élek,
Hogy feledésbe merülve,
A pokolban elvészek.
Azt mondanám nincs igazam,
De mindenki becéz "Haszontalan",
Bár barátaim vannak,
A szüleim elhagytak.
Nem mondom, hogy nincs igazam,
Barátaim itt vannak
Lelkemmel nem játszanak,
Nem hazudnak, nem csalnak,
S szárnyaim lassan megtisztulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése